Mikor rád talál egy új hobbi

2018.04.24

Üdvözlet a világomban! Répás Krisztinának hívnak, van két imádni való, örökmozgó lányom. 

Nem terveztem felnőttként, hogy az én nagy szerelmem a varrás lesz 

Pedig szépen indult a kapcsolatunk! 13 évesen kóstoltam bele a varrás rejtelmeibe. Nagymamám konyhájában állt egy nagyon öreg Singer varrógép, ami még pedállal működött. A nagyi főzte az ebédet én pedig varrtam a ruhákat sorban a babáimnak. Legalább addig nem rosszalkodtam. Na jó nem volt rám panasz sohasem, de azért a nagyi mindig szerette ha szem előtt vagyunk a tesómmal. 

Türelmesen magyarázta a varrógép használatát és mutogatta meg, hogyan is kell belőlük ruhákat kreálni. Hát mit ne mondjak volt jó néhány, amelyik a kukában végezte. Szerencsére alapanyag volt bőven, mert a kinőtt ruhák mind ott sorakoztak a padláson. Gyakorolni nekem éppen megfeleltek. 

Néhány babaruhát még a mai napig őrzök :) 

Hogyan lettek a babaruhákból táskák? Az a történet jó néhány évvel később folytatódott. 2014-ben a nagylányom iskolába készült és akkoriban már varrtam neki pár dolgot. Egyre többször kérte, hogy varrjak neki táskát, mert neki olyan nincs de nagyon szeretne. Akkor jöttem rá, hogy bizony fogalmam sincs hogyan kell megcsinálni és leültem a számítógép elé, hátha megtudhatok onnan valamit. 

Gondolom nem vagyok vele egyedül, de azt a tömény információt ami ott jött velem szembe! Végül kiválasztottam egy oldalt, amit a legjobbnak ítéltem és persze a legegyszerűbbnek is és nekiestem. Menet közben jöttem rá, hogy ezt így legközelebb nem lehet, mert varrás közben sok kérdés előjött és a végeredmény .. hogy is fogalmazzak :) nem nyerte el a tetszésemet! 

Persze végül is táska lett belőle és a lányomnak nagyon tetszett, de akkor elhatároztam, hogy én még jobb és még szebb táskákat akarok varrni a lányomnak.

A második próbálkozásom, már egészen jónak volt mondható, de a cipzárral nem kötöttünk barátságot. A bélés sem lett jó pajtásom pedig én nagyon igyekeztem :)  DE kívülről már egészen komoly táska formája lett. Kitalálod milyen anyaggal dolgoztam? Hát persze hogy farmer. Egy kabátomat vágtam darabokra, mert a gyerekért mindent!  

Utána persze már nem volt megállás és a varrás rabja lettem! A kisasszony bármit kitalált, anya igyekezett utána nézni, kitalálni és megvarrni. Sorban születtek az alkotások és ő minden alkalommal nagyon boldog volt, hiszen senkinek másnak nem volt olyan a suliban, csak neki! 


Sok év eltelt és én ma már egészen sok táskát megvarrtam. Sőt már nem csak neki varrok. Rengeteget tanultam útközben és tanulok a mai napig is. Nagyon sok idő elmegy azzal, hogy kitalálok egy fazont és addig nem nyugszom, ameddig meg nem tudom varrni. Ha a számítógépem mesélni tudna! De persze megéri, mert olyan dolgokra vagyok képes, amit magam sem hittem még pár évvel ezelőtt. Ma már nem veszek táskákat, mert mindet magam varrom. 

És tudjátok nekem mi a legnagyobb elismerés? Meggyőzni azokat, akik először kétkedve fogadták az új hobbimat. Mikor sikerül olyat alkotnom amitől az én imádott de nagyon is szkeptikus párom azt mondja "hát ez marha jó lett" .. mikor bemegyek a boltba, vagy felszállok a buszra és látom, hogy megnézik a táskámat! Na hát annál nagyobb elismerés, hogy jól csinálom nem is kell! 

Legközelebb az is elmesélem, miért kezdtem el leírásokat és oktatóanyagokat készíteni! Kíváncsi vagy arra a történetre is?

Ha tetszett megoszthatod másokkal is.